32. A tarvágásnak azok az esetei, amelyekben a fentiek alapján a természet védelmének meglévő szintje csökken, az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB. sz. határozatának értelmében az Alkotmány 18. § és 70/D. §-ában írt egészséges környezethez való joggal kapcsolatos alkotmányos visszásság megállapítására alkalmasak.

f) A társadalmi szervezetek ügyféli jogállásának biztosítása

33. A Környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) preambulumából egyértelműen kitűnik, hogy a környezeti, természeti értékek nemzetünk tulajdonának tekinthetők, amellyel az állam és polgárai kizárólag bizonyos keretek között - elsősorban a nemzet és a társadalom javára - gazdálkodhatnak. Az erdőgazdálkodás során tehát az erdőknek mindhárom, egymástól elválaszthatatlan alapfunkcióját (környezeti, gazdasági és társadalmi funkció) figyelembe kell venni, így - a ,,nemzet tulajdona\'\' kifejezéssel összhangban - a gazdasági érdek mellett az eljárások során éppúgy érvényesítendő a környezetvédelmi és társadalmi érdek is.

34. A nemzetközi és a magyar környezetjogban nyilvánvaló, hogy a természetvédelem a környezetvédelem egyik ágazata, csakúgy, mint a hulladékgazdálkodás, a vízvédelem vagy a levegő tisztaság védelem. A Kvtv. általános részében ezt olvashatjuk a törvény hatályáról szóló rendelkezések között, amely egy sorban sorolja fel a természetvédelmet a környezet védelmének többi tárgya között (Kvtv. 3. § (2) bekezdés a) pontja), illetőleg a definíciók között, amely a környezet meghatározásakor a bioszférát (flórát és faunát) a környezet elemei között szerepelteti a vízzel, levegővel, földdel stb. együtt (Kvtv. 4. § 1. pont).

35. A magyar környezetjog szerkezeti felépítése ugyanezt az egységes szemléletet sugallja: a hármas szerkezetben a környezetvédelmi törvény valamennyi ágazatra meghatározza a legáltalánosabb szabályokat, majd a második szinten az ágazati törvények a környezetvédelmi kódexre hivatkozva az egyes környezetvédelmi ágazatok legfontosabb szabályait foglalják össze, majd a környezetvédelemért felelős minisztérium rendeletei az egyes technikai részletességű szabályokat adják. Ennek a szerkezeti rendnek megfelelően rendelkezik úgy a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 3. § (2) bekezdése, hogy ,,a természetvédelemmel összefüggő, e törvényben nem szabályozott kérdésekre a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.\'\'

36. Mindezek alapján egyértelműen hibás az a Javaslat előterjesztői által hangoztatott érvelés, ami szerint a magyar jog és legfelsőbb bírósági joggyakorlat (elsősorban az 1/2004. KJE. sz. jogegységi állásfoglalás) környezetvédelemre kidolgozott közösségi részvételi szabályai a természetvédelmi jellegű ügyekre nem vonatkoznak. A magyar jogrendben azonban feszültséget okoz, illetőleg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének megsértésével kapcsolatban visszásságot okoz az, ha a Javaslat nem tartalmazza a közösségi részvétel megfelelően részletes szabályait.

37. A Kvtv-n kívül a társadalmi részvétel szükségessége következik magának a Javaslat általános szabályaiból is akkor, amikor 1. §-a - hasonlóan a Kvtv-hez, a jövő generációk védelme elvének elfogadása alapján - a törvény céljaként említi a fenntartható erdőgazdálkodás biztosítását. A fenntarthatóság ugyanis olyan gazdasági fejlődést, és gazdasági folyamatokat, intézkedéseket feltételez amelyek tekintettel vannak a környezet értékeire és hosszú- és rövidtávú védelmére is. Amennyiben a fenntarthatóság mint cél jelenik meg a szabályozásban, így az eljárásokban is, úgy a döntések meghozatalánál a gazdasági érdekek képviselői mellett, a döntések hatásai közvetlen érintettjeinek (társadalom) részvételét biztosítani szükséges.

38. Megjegyezni kívánom, hogy a kodifikációs folyamatban a Javaslat készítői által ugyancsak sokszor hivatkozott állításnak, miszerint a társadalmi (közösségi) részvétel az eljárásokat lelassítaná, nem bizonyított, sőt, könnyen belátható, hogy minden tényalapot nélkülöző szakmai előítéletről van csupán szó. A közelmúltban végzett empirikus vizsgálat[1] ugyanis egyértelműen kimutatta, hogy az erdészeti hatóságoknál évek telnek el, mire egy-egy olyan ügy előfordul, amiben valamelyik érintett közösség vagy az országban az erdők védelmével foglalkozó 3-4 országos társadalmi szervezet közül valamelyik egy erdészeti közigazgatási ügyben valamilyen részvételi igényt jelent be. A vizsgálat szerint ugyanakkor ezekről az ügyekről sem állította egyik résztvevő sem, hogy az eljárást jelentősen késleltette volna. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy ha ahelyett, hogy a részvételre, szakmai, társadalmi, gazdasági érveik felfedésére bátorítanánk őket, igyekszünk az érintetteket az erdészeti eljárásokból adminisztratív korlátokkal kizárni, azzal évekig tartó helyi konfliktusok lehetőségét teremtjük meg.

39. Az erdészeti szakma - egyébként, mint arra az előző pontban rámutattunk, nyilvánvalóan alaptalan - aggodalmának kezelése érdekében a társadalmi részvétel egységes biztosítása helyett megfelelő alternatívát, kompromisszumos megoldást jelenthet a részvétel megengedhetőségének, illetve mértékének az erdő funkciójától függő differenciálása is. Ezért gazdasági rendeltetésű erdőknél elfogadhatónak tartanám, ha csak a hatóság és az erdőtulajdonos/gazdálkodó venne részt az eljárásokban, a védelmi és közjóléti rendeltetésű erdők esetében azonban mindenképpen nagyobb súllyal kell figyelembe venni a rendeltetés célcsoportját képező társadalom és csoportjai által képviselt érdekeket és álláspontokat. Védett természeti területen pedig a védelmi rendeltetés mellé nem adható gazdasági rendeltetés, mert alapvetően ellentétes a természetvédelmi célkitűzésekkel, ennek megfelelően kell a részvételi jogokat is szabályozni.