JÖVŐ NEMZEDÉKEK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA
Az Európai Bizottság novemberben hozta nyilvánosságra a Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának szóló közleményét, „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természeti erőforrásokat érintő és területi kihívások kezelése” címmel, amelynek keretében választ ad a KAP jövőjével kapcsolatban az eddigiekben felmerült kérdésekre, körvonalazza a választási lehetőségeket, és vitát kezdeményez az intézményekkel és az érdekelt felekkel.
Hazánk kiemelt szerepet kap a KAP reformjával és „zöldítésével” kapcsolatos jogalkotási javaslat kidolgozása, hiszen az egyeztetések lebonyolítása és a javaslat véglegesítése 2011 első felében, Magyarország uniós elnökségi időszaka alatt esedékes.
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa az alábbiakban fogalmazza meg véleményét a közlemény tartalmával, az abban vázolt mezőgazdasági-szakpolitikai irányokkal kapcsolatban. Álláspontunk szerint a KAP környzeti és társadalmi célkitűzéseinek eléréséhez olyan szemléletmód, illetve támogatási rendszer kialakítása szükséges, amely a fenntartható gazdálkodás irányába mozdítja az Európai Unió mezőgazdaságát.
Letölthető változat: [PDF; 83 Kbyte]
Az Európai Unió mezőgazdasági biztosa, Dacian Cioloş november 18-án hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának szóló közleményét, „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természeti erőforrásokat érintő és területi kihívások kezelése” címmel. A Bizottság e közlemény keretében ad választ a jövőbeli Közösségi Agrárpolitikával kapcsolatban az eddigiekben felmerült kérdésekre, körvonalazza a választási lehetőségeket, és vitát kezdeményez az intézményekkel és az érdekelt felekkel.
A KAP reformjával és „zöldítésével” kapcsolatos, a tagállamokkal egyezetett végleges jogalkotási javaslat kidolgozása 2011 első felében – Magyarország uniós elnökségi időszaka alatt – esedékes.
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa az alábbiakban fogalmazza meg véleményét a közlemény tartalmával, az abban vázolt mezőgazdasági-szakpolitikai irányokkal kapcsolatban.
A dokumentum problémafelvetésként a KAP előtt álló „sajátos természetű, illetve előre nem látott kihívásokról” szól, amelyek miatt az „EU-nak hosszú távra szóló stratégiai döntéseket kell hoznia”. A kihívásokat a környezeti, gazdasági és társadalmi rendszerek egyre nyilvánvalóbban jelentkező működési zavarai, kibillenései okozzák. Sajnálatos módon, a jelenlegi KAP nem a megoldás része, sőt sok szempontból konzerválta, felerősítette ezeket a problémákat.
Az Európai Unió a közösségi költségvetés több mint 40%-át, évente 53 milliárd eurót fordít a Közös Agrárpolitika alapján az európai mezőgazdasági termelők és piaci szereplők különböző módokon történő támogatására. A korábbi, rendkívüli környezeti és globális társadalmi károkat okozó politikák reformjai és kiigazításai ellenére a jelenlegi mezőgazdálkodási, termelési formák jelentős része továbbra is a környezeti erőforrások túlhasználatát, az ökoszisztéma szolgáltatások mérhető erodálódását okozza – sok esetben közösségi források felhasználásával. A KAP társadalmi „küldetése”, azaz az agrárszektor gazdasági stabilitásának megőrzése, az igen jelentős közvetlen támogatások ellenére továbbra sem valósul meg: a mezőgazdaságban dolgozók száma folyamatosan csökken.
A mező- és erdőgazdálkodás egyformán okozhatja az ökoszisztémák nyújtotta javak és szolgáltatások, a talaj és a vízkészletek kimerülését, illetve a biológiai sokféleség csökkenését, de éppúgy alkalmas a természeti tőke megőrzésére és növelésére is. A cél ezért egy gyökereiben más szemléletű KAP kialakítása, amely a fenntartható gazdálkodás irányába mozdítja az Európai Unió mezőgazdaságát.
Jóllehet, a bizottsági közleményben - örvendetes módon - megjelennek a KAP „zöldítésének”, illetve a közösségi források közcélú felhasználásának alapelvei is, ezek nagyrészt felszínesek és kidolgozatlanok maradnak, sőt épp a 3., radikálisan a fenntarthatóság irányába forduló opció a legelnagyoltabb. Sajnálatos, de nem meglepő módon mindezzel a dokumentum a vázolt „választási lehetőségek” közül egyértelműen az egyedül részletezett 2. opció, azaz a köztes, kisebb mértékű reform támogatását kívánja biztosítani, amelyben – jelen formájában – a pozitív elemek mellett továbbra is jelentős mértékben fennmaradnának a nem célzott, és közösségi hasznot nem hozó, elavult támogatások.
A közlemény legnagyobb hiányossága éppen ez az elfogadhatatlan egyoldalúság. Javaslatunk lényege tehát az a követelés, hogy a Bizottság a tagországi és uniós döntéshozók felé mindhárom választási lehetőséget alaposan, „egyenszilárdságúvá” dolgozza ki, és elemezze azokat a legátfogóbban és szigorúan értelmezett környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatósági elvek mentén – mégpedig hosszú távra kitekintve, és figyelemmel az Európai Unió klíma-, víz-, és természetvédelmi politikájára, az ezekben szereplő vállalásokra.
A világ élelmezési problémáinak hátterében a fejlett országokra jellemző pazarlás és túlfogyasztás, illetve a fejlődő országokban a tárolás és szállítás során bekövetkező veszteség, illetve a nem megfelelő gazdálkodási technológiák állnak. Számos fejlődő országban a lakosság szegény rétegei egyszerűen nem jutnak hozzá az amúgy elérhető élelmiszerhez.
Az élelmezési válság megoldásai tehát nem az európai termelés intenzitásának a fokozásában, az európai export, vagy a termőföldek összterületének a növelésében, hanem a magas biológiai értékű, tápanyagban gazdag, egészséges élelmiszerek termelésében, a piacok által szabályozható elosztási mintázatok, illetve a fogyasztási kultúra átalakításában keresendők – a tarthatatlan mértékű veszteségek kiküszöbölésével egyidejűleg.
A „világ etetése” helyett tehát az EU részéről anyagi és szellemi támogatást kell biztosítani a fejlődő országok mezőgazdasága számára, különös tekintettel a kis földterülettel rendelkező, szegény gazdálkodókra, egy, a környezeti javakat fenntarthatóan használó, ám produktív gazdálkodás kialakítása érdekében.
Az Európai Unió egyszerre bonyolítja a világ legnagyobb élelmiszer exportját és importját. A magas minőségű termékek exportja, illetve egyes termékek behozatala az európai termelők és a fejlődő országok számára alapvető bevételi, megélhetési források. A WTO jelenlegi szabályozása ugyanakkor nagyrészt figyelmen kívül hagyja a termékek előállításának körülményeit. A tág értelemben vett európai élelmiszerbiztonság érdekében a kereskedelmi szabályozásokat összhangba kell hozni a környezeti-fenntarthatósági és szociális elvárásokkal, előírásokkal.
Az Európai Unió számára nem kell, hogy prioritást jelentsen a globális élelmiszer-szükségletek kiszolgálása, különösen nem azon az áron, hogy eközben
A globális piacokra való termelés hangsúlyozása helyett az Európai Uniónak Európa saját élelmiszer-ellátását kell, mégpedig minél kevesebb szállítással, azaz élelmiszer-kilométerrel megoldania. Az élelmiszer-kilométerek szabályozással történő csökkentése hozzájárulhat egy alapvető „élelmiszer-szubszidiaritás” kialakításához az Európai Unió régióiban.
A szubszidiaritás elvének alkalmazása az élelmiszertermelésben és -értékesítésben
Az élelmiszer-szubszidiaritás kérdésében találkozik az európai környezetvédő és gazdálkodói társadalmi szervezetek véleménye is.
A tradicionális alapokon nyugvó élelmiszertermelés és értékesítés megerősítésével párhuzamosan az EU szerepet játszhatna abban, hogy újra megismertesse és megszerettesse a lakossággal az élelmiszer-diverzitásban és „szezonalitásban” rejlő kulturális, nem utolsó sorban egészségvédelmi előnyöket, értékeket.
A jelenlegi KAP az évi 53 milliárd euróból 40 milliárd eurót fordít az első pillér alatt megjelenő támogatásokra – ezek a közvetlen kifizetések jelentős mértékben elavult kritériumok és elvárások mentén történnek, amelyek nem szolgálják az uniós környezet- és vidékfejlesztési célok teljesülését, sőt azokkal ellentétes folyamatokat generálnak.
A közleményben megjelenő megközelítés előremutató: „a környezeti közjavak fokozottabb biztosítása, tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság révén keletkező közhaszon nagy része a piacok rendes működése keretében nem részesül megfelelő javadalmazásban.”
A mezőgazdasági gyakorlat ugyanakkor a termelés intenzitásától, jellegétől függően alkalmas a „környezeti közjavak” fenntartására, megőrzésére, termelésére, de okozhatja azok felélését, erózióját is. Ezen alternatíva tehát a közcélokra nézve nem neutrális, s ennek valamilyen formában pénzügyi oldalon is meg kell jelennie, ösztönzést illetve gátlást biztosítva.
A közjavak felélését okozó művelési formákat szankcionálni, azok fejlesztését, helyreállítását támogatni, ösztönözni szükséges – éppen az EU biológiai sokféleséggel és éghajlatváltozással kapcsolatban megfogalmazott, eleddig el nem ért, noha létfontosságú céljai megvalósítása érdekében.
A közjavak fenntartása a mezőgazdaság alapvető céljai közé kell, hogy tartozzék, ezeket egy „helyes gazdálkodási gyakorlat”-jellegű, alapszintű elvárásrendszerbe szükséges foglalni. Ennek betartása kell, hogy legyen az alapszintű támogatás igénybe vételének a feltétele.
Az európai termőterületek közül a természeti értékekben leggazdagabb, ugyanakkor általában rosszabb termőképességű területek az ún. MTÉT – magas természeti értékű területek. A mezőgazdaságból származó közjavak döntő része köthető az MTÉT-területekhez, így az ezeken a területeken zajló extenzív gazdálkodás megfelelő támogatása kulcsfontosságú – összhangban az EU Natura 2000 és zöld infrastruktúra célkitűzéseivel.
A bizottsági közleményben a természeti erőforrások között minimális hangsúlyt kap az európai termőtalajok rendkívüli mértékű degradálódásának problémája.
Az egészséges talaj és annak élővilága a szárazföldi ökoszisztémák működését alapozza meg, emellett igen jelentős CO2-raktározó szerepe van.
A termőtalajok megóvása, illetve a degradált talajok helyreállítása az európai mezőgazdaság alapvető célkitűzése kell, hogy legyen.
A bizottsági közlemény gyakorlatilag nem érinti a jelentős mértékben támogatott biomassza-felhasználás és az bioüzemanyag-termelés jelenlegi és várható negatív hatásait az európai mezőgazdaságra, illetve nem tér ki arra, hogy a 2013-tól életbe lépő új KAP miképpen kívánja e hatásokat mérsékelni.
A bioüzemanyag-termelés támogatása a termelési szerkezet előnytelen átalakítását okozza, valamint talaj- és élővilág-védelmi kockázatokkal jár. A mezőgazdasági területek biomassza- és bioüzemanyag-termelésre való átállítása megnöveli az EU élelmiszerimport-igényét és -függőségét, így az EU globális környezeti hatását.
Javasoljuk a KAP választási lehetőségekben ennek a témakörnek az alapos kidolgozását és kritikai elemzését!
A dokumentum több helyen felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy a támogatások megvonása a mezőgazdasági termelés csökkenését, a szektor visszafordíthatatlan leromlását eredményezné. A támogatási rendszer átalakításának célja ugyanakkor nem a termelés csökkentése, hanem a „közpénzt csak közcélra” elv széleskörű érvényesítése.
Közösségi forrásokból támogatást olyan termelési módok, illetve olyan termelők kapjanak, akik foglalkoztatási és környezeti szempontból egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, és amely teljesítményekért a jelenlegi piaci viszonyok mellett valóban nem jár megfelelő támogatás. Megfordítva: a piacon megjelenő mezőgazdasági produktumok és szolgáltatások közösségi forrásokból való jelentős többlettámogatását le kell csökkenteni.
Ehhez természetesen a piaci viszonyok átformálására is szükség van a „helyi termékek”, (helyi erőforrásokból/alapanyagokból, helyi munkaerővel, tájkímélő módon előállított termékek) produkciójának, és a helyi értékesítés különböző módjainak megerősítésével.
A jelenlegi KAP közvetlen kifizetései, illetve a nem valós korlátozáshoz kapcsolódó kompenzációk rendszere jelentős negatív változásokat okoztak, és okoznak ma is az agrártájak természeti tőkéjének, és a gazdálkodói oldal szellemi tőkéjének erodálásával.
Az agrártámogatási rendszereknek elő kell segíteniük
Az Európai Bizottság közleményével kapcsolatban az alábbi megjegyzéseket és javaslatokat kívánjuk tenni – támogatva ezzel a hazai álláspont, illetve a tagországokkal közösen megfogalmazandó álláspont kialakítását:
Budapest, 2010. december 11.