A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának álláspontja a Tubes perben, a Fővárosi Bírósághoz benyújtott előkészítő irat alapján

A Tubesre tervezett NATO-radar ügyében összegezte álláspontját a Fővárosi Bírósághoz benyújtott előkészítő iratban Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa.
Mint ismeretes, a bíróságon civil szervezetek támadták meg azt az építési engedélyt, amelynek alapján a honvédelmi tárca elkezdheti a lokátor építését. Jelenleg – a Fővárosi Ítélőtábla döntése alapján – az építési engedély végrehajtása jogerősen fel van függesztve.
Az ombudsman a többi között vizsgálta, megalapozott-e a civilek által sérelmezett mulasztás, az, hogy a honvédelmi tárca nem készítetett hatásvizsgálatot.
Fülöp Sándor megállapította, hogy a lokátorhoz vezető út természeti védettség alatt álló területen halad keresztül, illetőleg a szállítási tevékenység ilyen területen keresztül folyik. Ezért nem lehet kétséges, hogy a környezeti hatásvizsgálat elrendelésére – a vonatkozó jogszabály szerint – szükség lett volna.
Az országgyűlési biztos vizsgálta a vízbázisvédelmi jogszabályok betartását. Megállapította: a beruházás a tettyei vízbázis övezetében van, amely hidrogeológiai szempontból az A besorolású védőövezetbe tartozik. Ezzel kapcsolatban a civilek keresetlevele több szempontból is sérelmezte, hogy az első fokú hatóság és a honvédelmi tárca figyelmen kívül hagyta a rendelkezéseket.
Az ombudsman leszögezte, hogy a vízbázisok és az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítményekről szóló kormányrendelet kimondja: a fedő vagy vízvezető réteget érintő bármilyen tevékenység csupán „a környezeti hatásvizsgálat, illetőleg a környezetvédelmi felülvizsgálat, illetve az ezeknek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálat eredményétől függően megengedhető”. Csakhogy az ügyben sem környezeti hatásvizsgálat, sem a hidrogeológiai védőidomokra vonatkozó egyedi vizsgálat nem folyt.
Az ombudsman számba vette a tilalmazott tevékenységeket. Eszerint a hidrogeológiai védőidomokban és a védőövezetek területén egyebek között tilos olyan létesítményt elhelyezni, melynek jelenléte vagy üzeme a felszín alatti víz minőségének károsodását okozza; tilos olyan tevékenységet végezni, amelynek következtében csökken a vízkészlet természetes védettsége, vagy növekszik a környezet sérülékenysége.
Fülöp Sándor szerint a lokátor megépítéséhez szükséges mélyalapozás kifejezetten azok közé a tevékenységek közé tartozik, amelyek miatt „csökken a vízkészlet természetes védettsége, vagy növekszik a környezet sérülékenysége”, hiszen az egyébként is sérülékeny karsztos kőzet fedettsége időlegesen több tíz méter mélységig csökken, az azt követő fedettség, ha védelemnek el is fogadható, semmiképpen sem nevezhető természetesnek.
Mivel a közműnyilatkozat egyértelműen rögzíti, hogy a létesítmény csatornázottsága nem oldható meg, a területen szennyvizet kell tárolni. A tervezett korlátozott szennyvíztárolási kapacitás nem veszi és nem is veheti figyelembe azt, hogy a létesítmény téli körülmények között szállítójárművek számára akár hetekig is megközelíthetetlen. Így nem lehet maradéktalanul teljesíteni a vizet károsító folyékony anyag tárolására vonatkozó tilalmat sem.
A Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2006. április 6-án határozatot hozott a Tettye vízbázis védelméről. E határozat megjelöli a Pécs város külterületén található hidrogeológiai védőövezetet. A védelem alatt álló vízbázis a többi között a Tettye forrás és egy karsztakna. A határozat szerint a vízbázisvédelem kiterjed mind a felszínre, mind pedig a felszín alatti kőzetösszetételre. Rögzíti: „jelenleg beépítésre szánt területeken új épület csak a közüzemi csatornahálózatra való rákötéssel építhető.”
Az ombudsman foglalkozott azzal is, hogy valamennyi keresetlevél sérelmezte: a Honvédelmi Minisztérium és elsőfokú hatósága nem tárta fel megfelelően a létesítmény sugárzásával kapcsolatos környezet-egészségügyi feltételeket. A radar által kiváltott nem ionizáló sugárzással kapcsolatban a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodája széles körű információgyűjtést végzett, és igyekezett az elérhető hazai és külföldi szakirodalmat, kísérleti és mérési eredményeket feldolgozni.
A rendelkezésre álló adatok áttanulmányozása alapján a legfontosabb következtetés az, hogy a nem ionizáló sugárzásra vonatkozó tudásunk hiányos. Ráadásul a szakirodalomban a sugárzással kapcsolatos álláspontok nem egységesek. A legtöbb forrás szerint a már meglévő hasonló radarok, illetőleg a hasonló elv alapján működő, mindennapi életünkben is állandóan jelen lévő eszközök, így a mobiltelefonok és a mikrohullámú sütők vizsgálata jelentős élettani hatások meglétét nem támasztja alá. Ugyanakkor a források egy másik része káros hatásokról, legalábbis a veszélyeztetés kizárásának lehetetlenségéről szól.
Fülöp Sándor szerint a környezetvédelmi jog oldaláról az ilyen helyzeteket az elővigyázatosság elve alapján kell megközelíteni. A riói alapelvek a többi között kimondják: a tudományos bizonyosság hiánya nem szolgálhat annak indokolásául, hogy valamilyen környezeti veszéllyel járó tevékenység megvalósuljon. Vagyis a bizonyítási teher mindig azokon van, akik egy ilyen tevékenységet meg kívánnak valósítani: nekik kell kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a veszélyek nem állnak fenn.
Az alternatív telepítési helyszínekkel kapcsolatban az országgyűlési biztos kitért arra is, hogy a Hármas-hegyen való építés jogi szempontból alternatív megoldásnak tekintendő. A közművesítettség és természetvédelmi érintettség tekintetében alkalmasabb hely a Tubesnél, míg katonai-műszaki szempontok alapján csak alig marad el tőle.
Fülöp Sándor, hivatkozva az Európai Unió élőhelyek védelmével kapcsolatos irányelvére, leszögezte: a vizsgálati kötelezettség kifejezetten környezetvédelmi, természetvédelmi szakmai szempontok vizsgálatát jelenti. Ezért álláspontja szerint, még ha az engedélyező katonai hatóságok le is folytatták volna a megfelelő szempontrendszer szerinti hatásvizsgálatot, eljárásuk akkor sem felelt volna meg az irányelv rendelkezéseinek, hiszen az a környezetvédelmi, természetvédelmi hatóság eljárását feltételezi.