Kivonat

Ügyszám:Gy-181/2009

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

[ ]

Budapest
Fő u. 44-50.
1011

[ ]

A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló kormány-előterjesztésre az alábbi észrevételeket teszem.

A tárgybeli előterjesztéssel kapcsolatban a tárca 2009. március 17-én kereste meg az Irodát. Az ekkor megküldött előterjesztésről 2009. március 18-án tartott egyeztetésen részt vett [ ]. Az észrevételeinket szóban ismertettük, illetve a rövid határidőre tekintettel állásfoglalás-tervezet küldtünk meg a tárca számára.

A 2009. március 19-én délután megküldött átdolgozott tervezetre az alábbi észrevételeket teszem, fenntartva a korábbi észrevételeimet. A tárca által megküldött tervezet több új javaslatot (új küszöbérték, új műanyag zacskó meghatározás) tartalmaz a korábbi tervezethez képest, így a véleményezésre rendelkezésre álló rövid határidő miatt a tervezet további vizsgálatát tartom szükségesnek. Jelzem ugyanakkor, hogy továbbra is egyetértek az előterjesztővel abban, hogy a korábbi tervezetben szereplő javaslat, amely a 2202 vtsz. alá tartozó víz alapú italok közül a "tejitalok" kivételére tett javaslatot az ,,E“ termékdíjjététel fizetési kötelezettsége alól, nem támogatható annak objektív környezetvédelmi, vagy egyéb a közösségi joggal összhangban levő indokoltságának hiánya miatt.

1. Általánosságban felhívom a figyelmet arra, hogy a tervezet közigazgatási egyeztetésének mellőzése, a termékdíj munkacsoport és ezen keresztül a társadalmi és iparági egyeztetés korlátozottsága álláspontom szerint veszélyezteti a jogbiztonságot. A közelmúltban elfogadott termékdíjtörvény-módosítás korai felnyitása nemcsak elvi alapon kifogásolható. Az eljárás olyan negatív precedenst is teremt, amely a kérdésben divergáló nagyszámú érdekelt számára azt az üzenet küldi, hogy egy par excellence hosszú távú magatartásváltozást célzó adó jogszabály az alapul fekvő környezeti célra, koncepcióra tekintet nélkül bármikor módosítható.

Mindezekre figyelemmel nem tartom elfogadhatónak a tárgybeli módosítás hatásai részletesebb vizsgálatának mellőzését.

2. A tervezet 1. §-ában hivatkozott külön jogszabályban szabályozott feltételek és módok ismerete hiányában nem ítélhető meg a szabályozás, szükségesnek tartom a tervezett részletszabályok mellékelését a törvénytervezethez.

3. Szükségesnek tartom annak bővebb kifejtését az előterjesztésben, hogy a tervezet 1. §-ában miért a 25%-os arányú forgalomba hozatal kerül támogatásra és miért nem csak akkor mentesül a műanyag zacskó forgalomba hozója az ,,E“ termékdíjtétel 100%-a alól, ha az általa forgalomba hozott műanyag zacskók 100%-a környezetbarát védjeggyel ellátott. Felhívom a figyelmet továbbá arra, hogy a környezetbarát védjegy fogalmának használata bizonytalan, a visszaélések elkerülése érdekében további tisztázást igényel, különösen a hatályos törvény 5. §-a által használt ,,környezetbarát, a termék környezetkímélő megkülönböztető jelzés“ fogalommal és az ahhoz kapcsolt termékdíjkedvezménnyel való összefüggés tekintetében is. Álláspontom szerint a tervezet által javasolt díjfizetési kötelezettség alóli mentesülés a 25%-os forgalomba hozatal esetén aránytalan és kiűresíti a szabályozás célját, mivel a törvénytervezet nem határozza meg, hogy a levonhatóság alapjául szolgáló ,,környezetbarát védjeggyel rendelkező csomagolást (...) 25%-os arányban hoz forgalomba'' meghatározásban minek a 25%-áról van szó? Továbbá a tervezet 1. §-ában ,,az általa kibocsátott műanyag (bevásárló-reklám) táskával megegyező használati célú'' megfogalmazás szerepel, ami megegyező használati célt szolgálhat eltérő térfogatú (tömegű) táska esetén is. Így például 100 db 3 liter térfogatú táskára lehetne ,,E'' termékdíjtétel 100%-os levonhatóságot elérni akkor is, ha pl. 25 db 1 liter térfogatú táskára igazolnak környezetbarát védjegyet. A későbbi értelmezési problémák, visszaélési lehetőségek elkerülése érdekében szükséges a százalékos arány dimenzióját (azonos térfogat, v. csomagolóanyag tömeg) is meghatározni.

Továbbá szükségesnek tartom annak tisztázását, hogy mit ért az előterjesztő a ,,csomagolás helye'' kifejezés alatt. Ez lehet például egyenértékű ,,táska'' a pénztárnál, a ,,táskát'' kiváltó, környezetbarát védjeggyel ellátott elsődleges, másodlagos csomagolás ugyanabban a kereskedelmi egységben, vagy láncban, vagy egy csomagolt élelmiszert beszállító csomagoló üzeme. A bevallások gyakorlati alkalmazása szempontjából ezért fontos a fogalmat pontosítani.

4. Szükségesnek tartom továbbá annak részletes indokolását az előterjesztésben, hogy miért csak az 1-2. §-okban hivatkozott termékek (műanyag- bevásárló-reklám táska, egyszer használatos ivópohár, címke, kupak), a műanyag-zacskók esetében pedig miért csak 2. §-ban meghatározott termék esetében ad a díjfizetési kötelezettség alól mentességet a tervezet.

5. A fenti észrevételek alapján felhívom a figyelmet arra, hogy mivel nincsenek részletesen kidolgozva a mentesség feltételei, így a módosítási javaslat nem objektív tényekkel alátámasztott környezetvédelmi vagy egyéb a közösségi joggal összhangban lévő indokok alapján került kialakításra, ezért a javaslat a hatályos szabályozás alapján termékdíj fizetésre kötelezettekkel szemben hátrányos megkülönböztetést valósít meg, ezzel megvalósítva a EK-Szerződés 90. cikke szerinti diszkriminatív adózást.

Mivel a termékdíj a közösségi jog szempontjából adónak minősül, ezért a szabályozás összhangban kell, hogy legyen az EK-Szerződés diszkriminatív adózás tilalmára vonatkozó 90. cikkével, valamint az Európai Bíróság kapcsolódó döntéseivel (pl: C- 213/96. számú Outokumpu-ügyben hozott ítélet).

Az EK-Szerződés diszkriminatív nemzeti adók megállapítását tiltó 90. cikke a belső adók tökéletes semlegességét írja elő a hazai, illetve a más tagállamokból származó termékek versenyének tekintetében. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanakkor lehetséges, hogy meghatározott feltételek fennállása esetén az egyes tagállamok bizonyos termékek esetében objektív kritériumok alapján megkülönböztető adóztatási rendszert vezessenek be. E feltételek közé tartozik, hogy a termékek közötti megkülönböztetés az EK-Szerződés és a másodlagos jog követelményeivel összeegyeztethető célkitűzésekre irányuljon, valamint, hogy a megkülönböztetés módja jellegénél fogva mentes legyen a hátrányos megkülönböztetés bármely – közvetlen vagy közvetett – formájától más tagállamok termékeire nézve. Az Európai Bíróság esetjoga értelmében egy adott terméket terhelő belső adó adókulcsa akár eltérő is lehet abban az esetben, ha a differenciálás környezetvédelmi megfontolásokon alapul (C- 213/96. számú Outokumpu-ügyben hozott ítélet). A javasolt megoldás kapcsán azonban ezt nem látjuk biztosítottnak.

6. Felhívom a figyelmet továbbá arra, hogy a tervezet által javasolt szabályozás egy meghatározott termékkör támogatásával felveti az állami támogatási szabályokkal való összhang vizsgálatának szükségességét is, és esetlegesen az Európai Bizottság számára állami támogatásként való előzetes bejelentési kötelezettséget. Szükségesnek tartom a kérdés további vizsgálatát a Pénzügyminisztérium illetékes szakértőinek bevonásával.

Elöljáróban megjegyzem, hogy csak akkor nem szükséges az Európai Bizottságnak állami támogatásként való előzetes bejelentés, amennyiben a tervezet összekapcsolja az általa javasolt módosítást a hatályos törvény 12/A. §-ának a csekély összegű támogatásra vonatkozó szabályaival.

7. Kodifikációs szempontból jelzem, hogy a tervezet 2. §-ának a törvény 20. §-ára történő hivatkozásánál kimaradt a 20. § zsg) alpontjára való hivatkozás.

Budapest, 2009. március 20.

Üdvözlettel:

Dr. Fülöp Sándor