PDF változat letöltése

Jávor Benedek részére
Elnök

 Magyar Köztársaság Országgyűlése
Fenntartható fejlődés Bizottság

Tekintettel a 2010. november 24-én a Fenntartható fejlődés Bizottság ülésén elhangzottakra, a Bizottság részére az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos alkotmányozási javaslatainkat az alábbiakban fogalmazzuk meg:

Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti Bizottsága 2010. november 16-i ülésén elfogadta a Bizottság által megalakított munkacsoportok részkoncepcióit, melyek közül több, így az alkotmányos alapértékekről, az alapvető jogokról és kötelességekről, az igazságszolgáltatás, alkotmány- és jogvédelemről, valamint a közpénzügyekről szóló koncepcióban is található az alkotmányos szintű környezetvédelmet érintő javaslat.

Alkotmányos alapértékek

A Bizottság alkotmányos alapértékként kívánja rögzíteni, hogy „Az állam feladata a fenntartható fejlődés biztosításával a gazdasági és szellemi jólét elősegítése, valamint a környezetvédelem. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely úgy elégíti ki a jelen nemzedékek szükségleteit, hogy az nem sérti a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését.”

„A Magyar Köztársaság gazdasága olyan piacgazdaság, amely a gazdasági tevékenység és a tisztességes verseny szabadságán, a környezet védelmén, a fogyasztók jogainak védelmén és az egyén felelőssége mellett elismert szolidaritáson alapul.”

Amint azt a 2010. szeptember 30-án a Bizottságnak megküldött anyagunkban is ismertetjük (http://jno.hu/hu/?&menu=aktualis&doc=alkotmany-hir-1001) a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Irodája szerint fontos, hogy a hatályos Alkotmánynak az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos rendelkezéseit megőrizzük és ezzel párhuzamosan azt több ponton kiegészítsük. Ami a fenntarthatóság, illetve az ahhoz szervesen kapcsolódó, a jövő nemzedékek érdekeire és védelmére való hivatkozást illeti véleményünkben kifejtettük, hogy a jogfejlődés ismeretében egy korszerű Alkotmánynak szükségképpen tartalmaznia kell a jövő nemzedékek érdekeire való utalást, mégpedig oly módon, hogy az állam az egészséges környezethez való jog elismerésére és érvényesítésére irányuló kötelezettségét a jövő nemzedékek jogainak és érdekeinek biztosításával együtt köteles teljesíteni. Az említett – államcélként is meghatározható – követelmény ezáltal egyfajta tágabb keretet, programot adhat a környezetvédelmi szempontú jogi szabályozásnak.

A jövő nemzedékekért érzett felelősség mint alkotmányos alapérték szerepeltetésének tipikus célja az Alkotmány által védendő értékek megjelenítése, keretet adva az alaptörvény és a jogalkotás egészének[1]. A jogalkotó ezáltal is kifejezheti azon elkötelezettségét, hogy a társadalmi szükséglet felismerésével a környezetvédelem és a fenntarthatóság ügyét olyan jelentőségűnek tartja, amely az alkotmány, így a társadalmi élet teljességét és az állam minden tevékenységét áthatja.

A hivatkozott kifejezéseknek tehát véleményünk szerint alkotmányos alapértékekként az új Alkotmány szövegében normatív tartalommal, állami feladatként mindenképpen szerepelnie kell, a Bizottság által készített szövegszerű javaslat tehát mind célját mind pedig megfogalmazását tekintve előremutató.

Alapvető jogok és kötelességek

Az alapvető jogok és kötelességek munkacsoport részkoncepciója szerint indokolt a petíciós jog, az információszabadság és az egészséges környezethez való jog alkotmányos szinten történő rögzítése, azzal, hogy e jogok gyakorlásának részleteiről és korlátairól külön törvény rendelkezzen. Véleményünk szerint a rövid, átlátható szerkezetű Alkotmány megalkotására irányuló tervek ellenére is az egyes alapjogok és kötelességek tartalmi elemeit alkotmányos szinten kell szabályozni. Azon rendelkezések, melyek az említett jogokhoz közvetett módon kapcsolódnak, szabályozhatók törvényi szinten is. Javaslatunk alapján tehát indokoltnak tartjuk az egészséges környezethez való jog alapjogként való rögzítését kiegészítve ezt a legfontosabb környezetjogi alapelvekkel.

Szövegszerű javaslatunk:

„A Magyar Köztársaság – a jelen és a jövő nemzedékek létfeltételeinek intézményes biztosításával – elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Mindezt a magas szintű védelem és fenntartható fejlődés jegyében az elért védelmi szint megőrzése, az elővigyázatosság, a megelőzés, valamint a szennyező fizet elve alapján valósítja meg. ”

Javasoljuk emellett a társadalomi részvétel jogának deklarálását, illetve a környezet védelmének állampolgári kötelességként való megfogalmazását. A civil részvétel biztosítása a döntéshozatalban több jogterületen releváns (ezek közül legfontosabb a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem), a részletszabályokat ágazati törvények szabályozzák, azonban a civil participáció alkotmányos szintű deklarálása lehetőséget ad arra, hogy a jogalkotó kifejezze annak társadalmi fontosságát, illetve egyfajta program jelleggel keretet adjon az ágazati jogalkotás stratégiai irányainak meghatározásához.

Ahogyan arra korábban kiadott véleményünkben utaltunk, több európai ország alaptörvénye nevesítve szabályoz a társadalmi részvételre vonatkozó egy vagy több jogosultságot.

A közérdekű adatok megismerésének joga (61. §) és a jogorvoslati jog (57. § (5) bekezdés) biztosított a hatályos Alkotmányban is. Ezzel szemben a környezeti döntéshozatalban való részvétel joga a normaszövegben kifejezetten nem szerepel. Kétségtelen, hogy ezen jog mind a 18. §, mind pedig a 2. § (1) bekezdése által deklarált jogállamiság és így a tisztességes eljárás követelményéből adódik, azonban megfontolandó a részvételi jogosítványok nevesítése a szövegben az egészséges környezethez való joghoz kapcsolódva.

A döntéshozatalban való részvétel a környezetvédelmi jogosultságok egyik legfontosabb eleme, valamennyi olyan esetben releváns, ahol környezeti érdekeket érint egy döntés.

Alapvető és mára jogilag is részletesen kidolgozott követelmény, hogy a környezeti hatásokat elviselni kénytelen lakosság az életfeltételeit alapvetően meghatározó környezethasználatok vonatkozásában érdekeit képviselhesse.

Emellett hangsúlyozandó, hogy a társadalmi részvétel az állami szervek, így a jogalkotói és jogalkalmazói döntéshozatal transzparenciájának biztosítását szolgáló egyfajta állami struktúrán kívüli elem.

Mindezekre tekintettel javasoljuk e jogosítvány szerepeltetését a szövegben, kimondva, hogy „Mindenkinek joga van a környezetét érintő döntéshozatalban való részvételre”.

Az alapvető kötelességként való megfogalmazás pedig azért kiemelten fontos, mivel alkotmányos szinten teremtené meg a harmóniát az egészséges környezethez való jog és kötelességek között.

Több európai alkotmány tartalmaz rendelkezést arról, hogy az egészséges környezethez való jog nem csak jogosultság, hanem a környezet védelme minden embernek kötelessége is. E kötelezettséget mondja ki például a finn, a horvát, az orosz, a szlovák, a szlovén, a bolgár, a spanyol, a portugál vagy a szerb-montenegrói alkotmány.

A környezet védelme, illetve pusztítása az egyes emberek magatartásán, tudatosságán keresztül valósul meg. A kötelezettség megfogalmazása az alkotmányban a jövőért viselt egyéni és a közös felelősség elismerését jelenti az egész társadalmat áthatóan. Amennyiben a környezeti értékek, különösen a tiszta levegő, az ivóvíz, a termőtalaj, biológiai sokféleség megóvása közös érdek, úgy közös felelősség is.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az alkotmányban nem valamilyen konkrét kötelezettség előírása szükséges, hanem egy deklaratív jellegű, általános és mindenkivel szemben megfogalmazott közös felelősség, amely kifejezésre juttatja, hogy az egészséges környezethez való jog sem csak jogosítvány, hanem az értelemszerűen magában foglalja a környezet megóvásának kötelezettségét is.

Javasoljuk tehát, hogy a normaszöveg az egészséges környezethez való jog megfogalmazását követően, ahhoz szorosan kapcsolódva konkrétan tartalmazzon rendelkezést arra, hogy „A környezet védelme mindenki kötelessége”.

Közpénzügyek

A Közpénzügyek munkacsoport részkoncepciója is említ környezetjogi kérdéseket, mégpedig abban a kontextusban, hogy:

„A  közszükségletek kielégítése nem csökkentheti a jövő generációk képességét arra, hogy ki tudják elégíteni saját szükségleteiket. Egyetlen generáció sem hagyhat a következő generációkra több adósságot, mint amit ő maga megörökölt. Az állam adóssága nem nőhet jobban, mint az infláció (fenntarthatóság elve).”

Az alkotmányozó hatalom célja véleményünk szerint azon követelmény alkotmányos szintű említése, miszerint a közszükségleteket a jövő generációk érdekeire tekintettel kell kielégíteni. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy környezeti értékeink és természeti erőforrásaink a nemzeti vagyon részét képezzék. A koncepció stratégiai fontosságú és előremutató elemének tekintjük e javaslatot, szükséges azonban ez alapján annak megfogalmazása a szövegben, hogy az állam kötelessége a stratégiai fontosságú környezeti értékeinket magában foglaló nemzeti vagyonnal való felelősségteljes gazdálkodás. Javasoljuk tehát annak kimondását, hogy „Az állam köteles a nemzeti vagyonnal a jövő nemzedékek érdekeit biztosítva gazdálkodni.” Annak meghatározása, hogy mi tekintendő nemzeti vagyonnak, annak mi a viszonya az állami vagyonhoz, az állami azzal miként köteles gazdálkodni törvényi szintű szabályozást igényel.

E kérdéskör alapelemei a hatályos Alkotmányban is szerepelnek, melynek 10. § (1) bekezdése kimondja, hogy „a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.” A 10. § (2) bekezdése szerint „az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.” Az (1) bekezdés azonban valódi normatív erővel nem rendelkező szabály, a fogalmat jogi tartalommal a jogalkotó nem töltötte meg. Az állami tulajdon nemzeti vagyonná minősítése tehát nem vonja ki az állami vagyonnal való gazdálkodást a kormányzati felelősség köréből.

A nemzeti vagyon kérdését az új Alkotmányban rendezni kell és ehhez kapcsolódva át kell gondolni a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonelemek körét és e vagyonelemek meghatározásánál kiemelt figyelmet kell fordítani a jövő generációk igényeinek kielégítését szolgáló környezeti értékekre. Példaként említhető a nemzeti vízkészlet, a termőföldvagyon vagy a genetikai sokféleség megőrzése. Ezek olyan nemzeti stratégiai kérdések, amelyek alapvetően befolyásolják a jelen és a jövő nemzedékek életfeltételeit és környezetét, elengedhetetlen tehát, hogy az e feladatokat biztosító vagyon megőrzését az állam garantálja. Ellenkező esetben nem biztosítottak azon garanciák, amelyek a védelmet, a jövő nemzedékek érdekeit megfelelő szinten biztosíthatnák.

Az államnak alkotmányos kötelezettsége tehát a nemzeti vagyon védelme, az pedig, hogy e védelem milyen eszközökkel biztosítható a leghatékonyabban, az alkotmányozó hatalom döntését igényli. Ilyen eszköz lehet például a nemzeti vagyon meghatározott elemeivel való rendelkezés alkotmányos szintű korlátozása vagy akár tilalma (pl: elidegenítésének tilalma). A korlátozás megvalósítható oly módon, hogy a jogalkotó a nemzeti vagyon védelmét, az azzal való felelősségteljes gazdálkodást alkotmányos szinten deklarálja, az alkotmányos szabályok részleteit pedig törvényi szinten rendezi és annak megváltoztatását minősített többségű jogalkotói döntéshez köti. Így garantálható véleményünk szerint, hogy az állam vagyonának azon elemeivel, melyek forgalomképessége az állami feladatok ellátásához szükséges, illetve a jelen és jövő generációk érdekeit nem csorbítja, szabadon rendelkezhessen, azon vagyonelemek védelmét azonban, melyek az említetteknek megfelelően stratégiai fontosságúak jogalkotói garanciákkal biztosíthassa.

Budapest, 2010. november 26.

Üdvözlettel,

dr. Fülöp Sándor